Ákos – Besztof Ákos – Ismerj fel

01.    Ismerj fel

Hideg a reggel

Százezer ember

Lehajtott fejjel

Most is hosszú útra kel

Hiába érzem

Hogy ma köztük vagy éppen

Az arcokat nézem

Hogy különbözni melyik mer

Ismerj fel

A város a szemedbe nevet

Az ég alatt nincsen ma helyed

Most egyedül én tudom a neved

Ma találkoznunk kell

Ismerj fel

Tüzes a nappal

Tétova angyal

Megolvadt szárnyad

Többé nem repíthet el

A város a szemedbe nevet

Az ég alatt nincsen ma helyed

Most egyedül én tudom a neved

Ma találkoznunk kell

Ismerj fel

A város a szemedbe nevet

Az ég alatt nincsen ma helyed

Most egyedül én tudom a neved

Ma találkoznunk kell

Ismerj fel

02. Induljon a banzáj!

Egy tenyérnyi hely sincsen szabadon

Huszadik századi jelek a falakon

A fiúk, a lányok most összejönnek

Hanyagok és jólöltözöttek

Hát induljon a banzáj

Essen szét a ház

Legyen úrrá rajtunk

Az aktuális láz

Nyugati a zene, de keletre tart

És nem állja útját se tenger, se part

Persze nem biztos, hogy jót tesz neked

Ha kiszolgálják az ízlésedet

Hát induljon a banzáj

Essen szét a ház

Legyen úrrá rajtunk

Az aktuális láz

Egyszerre dzsungel

Egyszerre sivatag

A múltad beszédes

A jövőd hallgatag

Egyszerre sivatag

Egyszerre dzsungel

Jövőd még nincsen

A múltad már nem kell

Hát induljon a banzáj

Essen szét a ház

Legyen úrrá rajtunk

Az aktuális láz

03. Hello

Hello, hello

Újra itt vagyok

Vissza kellett jönnöm hozzád

És lehet, hogy maradok

Tudom, tudom

Nem láttál rég

Bármit is mondasz, szemedben

A megértés tüze ég

Én szóra váltanám a gondolatot

De félek, hogy nem érdekel

Sajnos nem állnak össze a mondatok

Én nem ide jöttem

Nem ezt akartam

Reményt kaptam csak az útra

Én, az örök átutazó

Azt, hogy minden bűnöm megbocsájtható

Hello, hello

Nem tűntem el

Csak egy távoli bolygón jártam

Lehúnyt szemekkel

De kinyílt lassan a szem

Most is rád ragyog

Könny reszket benne:

Látom, hogy vak vagyok

Én szóra váltanám a gondolatot

De félek, hogy nem érdekel

Sajnos nem állnak össze a mondatok

Én nem ide jöttem

Nem ezt akartam

Reményt kaptam csak az útra

Én, az örök átutazó

Azt, hogy minden bűnöm megbocsájtható

Hello, hello

Én a régi vagyok

Tévedésből jöttem a Földre

És félek, hogy itt ragadok

Hiszed vagy nem

Egyszer hazajutok

Nem látsz majd többé

Hiányozni fogok

04. Test

A lelkedben hiszel

De a testedben élsz

A lelkedhez menekülsz

Ha a testedtől félsz

(Test)

Megrémülsz tőle

Ha sajog vagy kér

De nem adnád oda semmiért

Az érzést

Mikor a test a testhez ér...

A test a testhez ér

Sajog és kér...

Benned is minden éjjel

Háború dúl

Fájdalmad kimondhatatlan

Lelkeden a tested az úr

(Test)

Megrémülsz tőle

Mikor a tested megkísért

De nem adnád oda semmiért

Az érzést

Mikor a test a testhez ér...

A test a testhez ér

A tested megkísért...

Akárhová nézel

Halálos béke van

Gyilkol a csönd

Minden pillanatban

(Test)

Megrémülsz tőle

Talán túl vörös a vér?

Pedig nem adnád oda semmiért

Az érzést

Mikor a test a testhez ér...

A test a testhez ér...

Túl vörös a vér...

05. Dúdolni halkan

Jéghideg ágyban ébredek, tudod

Fény mossa az éjszaka ráncait

Tudom és érzem, hogy merre jársz

Hiába hiszed, hogy nem vagy itt

Most sokáig nem látlak, tudod

Pedig nem vehetem le rólad a szemem

Lepedőm markolja sóhajod

Csak te mondod így ki a nevem

Az illatodban ülve várok egész nap

Hogy szádban hozd el éltető vizemet

Itt vagy velem. Ahogy írom ezt a sort

Ahogy szemedhez ér: én ott vagyok veled

Többet nem tudok

Csak neked dúdolni halkan

Néznek a csillagok

Bennem most is béke van

Álom-szakadék mélye vár

Onnan is visszahív egy szó

Dalt szül a súlyos félhomály

Érzem, hogy sírni volna most jó

Reszket a föld, ha hozzám ér

Egy-egy békés gondolat

Amit nekem küldesz el

Amiben magad is benne vagy

06. Indiántánc

Tűzből jöttem erre a Földre

Lángok formálták testemet

A Tűz ölel majd magához örökre

De addig mindvégig itt leszek

Krétajeleket rajzolok a kőre

Kiadnám minden bánatom

De jeleimet az eső mossa el

Jutalmam hiába várhatom

Ez egy indiántánc és én elhiszem

Hogy benned is ég az a láng

Legyen közös a bánat, közös a bűn

És közös a feloldozás

Felemás tavaszt szült ez a tél

A szerelem nélküli hónapok

Visszavágynak a mennybe most

A Földre pottyant angyalok

Keserű szavak íze a számban

Csak a jövő édes, ami nem jön el

Én maradok az, aki mindig is voltam

Egy indián, aki énekel

Mert ez egy indiántánc és én elhiszem

Hogy benned is ég az a láng

Legyen közös a bánat, közös a bűn

És közös a feloldozás

Én tűz vagyok, akkor is

Ha nem hiszed

Hát égj velem

Vagy ég veled

Reszketve öleld az életet

Mert ez egy indiántánc és én elhiszem

Hogy benned is ég az a láng

Legyen közös a bánat, közös a bűn

És közös a feloldozás

07. Örvény

Tovább nem tudok várni

Most már megteszi bármi

Az lesz a veszted

Hogy örvénylik a tested

Az alkalom itt van

Hát hódolj be halkan

Százezer éve

Mindig ez a vége

Mindegy a színhely

Nem kell, hogy színlelj

Szeress vagy vess meg

Én birtokba veszlek

Olvadni kezd most a Hold

Az arcod a párnán

Csak egy furcsa-furcsa folt

Ócska kis közhely

Gyönyörű törvény

Hogy a szerelem örvény

Tovább nem tudok várni

Most már megteszi bármi

Az lesz a veszted

Hogy örvénylik a tested

Látod, nálam a fegyver

De reszketned nem kell

Mert ez csak gyönyört fakaszt

Hát húzd meg a ravaszt

Ugye érzed a tavaszt

Olvadni kezd most a Hold

Az arcod a párnán

Csak egy furcsa-furcsa folt

Ócska kis közhely

Gyönyörű törvény

Hogy a szerelem örvény

08. Az utolsó levél

Ez az utolsó levél, álmok között

Szülték bennem a csillagok

A remény belőlem elköltözött

Nem is jöhetnek jobb napok

Ez egy utolsó levél, egy meg-nem-írt

Egy befelé kiáltó pillanat

Nem szántja toll a jó papírt

Szememben lángok vallanak

Szép vagy: és nem csak fénytelen

Sugártalan büszkeség

De másnak jele van testeden

Megijednél, ha értenéd

Várj

Tudod, hogy hiába menekülsz

Hiszen akármerre is mennél

Mindig utolér

Az utolsó levél

Ez egy utolsó levél és vége van

Éreztem valamit, azt hiszem

Szégyellni kéne most magam

Árnyékot vetsz a szívemen

09. Tanulékony szörnyeteg

A végtelennek hitt tér egyre rövidül

Fogyatkozik bennem az Idő

Enyém a tudat, hogy nem leszek mindig

De érezni, megélni nincsen erő

A testem a váram

Túl szép is lenne

Hogy ha azt érezném egyszer

Hogy boldog vagyok benne

Tanulékony szörnyeteg

Eladom a testemet

Nem akarom már, hogy így legyen

Akinek kell, vegye meg

Gitárommal a kezemben

Egy szakadékba nézek

Kapaszkodom a húrokba

Mert lezuhanni félek

Hisz hív a mélység egyre jobban

Ha magam lennék, elbuknék

De míg a hat húr kitart

Addig én is bírom még...

A testem egy állat

Itt lakom benne

Mi lenne, ha egyszer (csak egyszer)

Végképp tönkremenne

Tanulékony szörnyeteg

Eladom a testemet

Nem akarom már, hogy így legyen

Akinek kell, vegye meg

10. Ilyenek voltunk

Előtted nem titok

Hogy nem voltunk angyalok

És úgy

Mintha nem fájna semmi kín

Táncoltunk az öröm romjain

És néha éber reggeleken

Tudtuk

Hogy vár ránk a szerelem

Ilyenek voltunk

Vadak és jók

Bűnösök közt

Is ártatlanok

Ilyenek voltunk

És marad egy jel

Amit itt hagyunk

Ha indulni kell

Nem féltünk semmitől

Bár száz tervünk összedőlt

Mi mégis

Észrevétlenül

Tűrtük, hogy arcunkra ránc kerül

De néha éber alkonyokon